6. fejezet

Sziasztok! 

Végre meghoztam a hatodik részt, remélem vártátok már! Amint látjátok a blog új design-t is kapott, a fejlécért még egyszer hatalmas köszönet Briana T.-nek, a Dare To Dream egyik szerkesztőjének, az oldalsávban, az "Információk" fül alatt megtalálhatjátok a blogot!

Nem is húznám tovább a szót, véleményeteket mind a designről mind a részről kommentben várom, ha van kedvetek írjatok chaten, mert már az is van,  pipáljatok, de mindenek előtt érezzétek itt jól magatokat! 

Üdv; Ariana D. 

Eddig gyakorlatilag csak a filmekben láttam olyan igazi rosszfiúkat, akiknek az teszi ki a napjukat, hogy bárokba járjanak, lerészegedjenek, és elmenjenek egy-két lánnyal. Nem is gondoltam, hogy valaha egy játszótéren fogok ülni egy hozzájuk hasonlóval. 

A rozsdaette mászóka már nagyon a végét járta, de azért derekasan tartotta magát alattam, Daryl velem szemben állt, hátát egy magas tölgynek döntve, amin fekete potrohú hangyák szaladgáltak fel s alá. Kezében egy meztelen nős öngyújtót szorongatott, és próbálta meggyújtani vele a szájából kilógó piros Marlborót, aminek doboza kikacsingatott a mellénye zsebéből. Végignéztem, ahogyan a kis masinából a szél miatt vadul csapkodó narancsos piros lángocska lobbant elő, és ahogy a tűz birtokba vette a cigarettát a férfi szájában. A mélyvörös parázs felfalta a papírt és a benne lévő dohányt, Daryl az orrán fújta ki a füstöt, ami elpárolgott a levegőben, mint halálról suttogó fátyolos kísértet. Bizonyára feltűnt neki, hogy mély érdeklődéssel bámulom, mert kiemelte szájából a cigarettát és odanyújtotta nekem.

- Kell?

- Ó nem, én nem dohányzom, de köszönöm – ösztönösen hátrébb húzódtam.

- Ennél kimértebben nem tudsz beszélni?

- Bocs – mondtam sértődötten. Beletúrtam a hajamba miközben feltűnően túlnéztem rajta egészen a messzi hegyek átlátszó sziluettjeire. Az eső már nem szitálta át a levegőt hűvös cseppjeivel, hagyva, hogy a napsugár csillámokkal hintse be a hegyek csúcsait és oldalait.

- Azt még mindig nem mondtad el – morogta miközben levett egy újabb slukkot – hogy miért hívtál fel.

- Unatkoztam.

- Hogyne – vonta meg a vállát. Elnyomta a cigarettát a fa törzsén és eldobta a csikket, ami füstölve landolt egy pocsolyában, sercegett még egy kicsit, majd hangja elhalt magára hagyva a víz tetején lebegő testét. 

- Te miért jöttél el velem az első hívásra? – szökött ki a számon a kérdés, rögtön az ajkaim elé kaptam a kezem, de nem tudtam vele eltakarni vöröslő arcomat. Daryl vigyorogni kezdett, leugrottam a mászókáról, ő pedig azzal a lendülettel ellökte magát a fától és felmászott a helyemre. Lesöpörtem a kezemről a rozsda és a vörös festék darabokat, majd karba tett kezekkel felé fordultam – nos?

-  Buzgó kis taknyos vagy te – vihogott.

- A nálad nagyobb barmokat már keresni kell! – újfent elvigyorodott, látszólag szórakoztatta a dühöm, az meg még jobban, hogy ezt a haragot ő maga váltja ki belőlem.

- Ne legyél már ilyen morci, csak viccelek – mondta miközben újabb cigarettát húzott elő a zsebéből és azt is meggyújtotta. Alig észrevehetően megráztam a fejemet, a nagyapám tüdőrákban halt meg, de nem tudta letenni a cigit, hát hogy tenné le valaki, aki látványosan láncdohányos, ráadásul egészséges is? – azért jöttem el veled, mert szükségem volt egy kis kikapcsolódásra.

- És én megfelelő „kikapcsolódás” vagyok neked?

- Igazából azt hittem, hogy csöndesebb típus vagy – piszkálódott. Az arcom már lángolt az értelmetlen dühtől, megmarkoltam a mászókát közvetlenül a lába mellett.

- Ha ideges akartam volna lenni, otthon is maradhattam volna!

- Sejtetted, hogy ez lesz, mégis idejöttél velem hercegnő. Most már magadra vess! – kurjantotta. Bámultam a cigarettát, ami a szájából lógott, idegesített, hogy ott van, és füstöl, és idegesített, hogy nem csak a saját, de az én szervezetemet is roncsolja. Zavart, hogy eszembe juttatta a nagyapámat, az emlékeket, hogy mennyi hosszú éven át könyörgött neki a mamám a szemem láttára, hogy aztán mennyit könyörögtem én, hogy tegye le, hogy hagyja abba, mert rossz vége lesz. Eszembe juttatta azt a bizonyos rossz véget, amit annyit emlegettem anno, a szemem megtelt könnyekkel, de nem hagytam őket legurulni arcomon, vettem egy nagy levegőt, lassan kifújtam és egy hirtelen mozdulattal kikaptam a kezéből a cigit. Ledobtam a földre és erőből rátapostam, a hüvelyk és a mutatóujjam sajgott, a cigaretta nyomot égetett beléjük, legszívesebben belemártottam volna őket az egyik közeli pocsolyába, de Daryl tekintete elvonta a figyelmemet a cselekvésről. Egyik szemöldökét homloka közepéig húzta, értetlen arcot vágott, de közben mintha mosolygott volna, nem tudtam őt megfejteni. Selena Gomez hangja szűrődött ki a kabátom zsebéből, mire automatikusan összerezzentem. Amilyen gyorsan csak tudtam előkaptam a telefont és felvettem, fájós mutatóujjamat az ajkaimra tapasztva jeleztem Darylnek, hogy maradjon csöndben.

- Igen?

- Merre vagy? Anyukád már a halálán van! – Christine csiripelő hangja bántotta a fülemet. Enyhén eltartottam magamtól a telefont, mire a velem szemben ülő férfi elmosolyodott.

- Öhm… már úton vagyok haza, hívtam egy taxit – füllentettem, mire Daryl leugrott a mászókáról és kézjelekkel elmutogatta nekem, hogy megy és beindítja a motort.

- Igyekezz! Apád már az egész várost körbeautókázta érted – úgy látszik nem az egészet.

- Rendben! – válaszoltam és rányomtam a telefont. Sietős léptekkel indultam Daryl után, aki már a motoron ült, az meg ott zúgott és berregett alatta. Felmásztam mögé és átkaroltam a derekát, még sosem érintkeztem fiúval ilyen módon, illetve ennyire közelről, így mint amikor idejöttünk is, most is felállt a szőr a karomon.

- Hazavinnél? – suttogtam a kabátjába.

- Persze – motyogta, és már robogtunk is haza a hosszú úton.

*

Daryl egy sarokkal előrébb rakott le, mint kellett volna, pontosan a kis kínai kifőzde előtt, ahol nagyon finom sushi-t csináltak, mondván, hogy még beugrik egy nigrire¹, mielőtt a távozik.

- Hát, ég veled Daryl Smith – felé nyújtottam a jobb kezem és reménykedtem, hogy elfogadja kézfogásomat.

- Ne légy ilyen drámai, találkozunk még – megpöckölte az orromat, majd sarkon fordult és eltrappolt az étterem irányába. Mielőtt belépett volna visszanézett rám a válla felett és utánozta a katonák tisztelgését.

Én is elindultam hazafele az eső mosta úton, direktből belelépve minden utamba kerülő tócsába. De mit fogok most mondani anyának? Hogy értette Daryl, hogy fogunk még találkozni? Tehát még találkozni akar velem? Akkor ez egy randi lesz? Vagy csak egy baráti találka?  Nem éreztem túl jól magam vele, nem tetszett a viselkedése, sem a modora, olyan volt mint egy nagyra nőtt gyerek, beteges szokásokkal és egy gyilkos függőséggel, még sem volt annyira rossz mint vártam. Sőt, egész kellemes volt a végkifejlet, megvillantotta segítőkész oldalát is, ami talán méltó volt egy úriember viselkedéséhez. Az is átfutott a gondolataimon, hogy talán jó lenne egyszer újra látni, beszélni vele, akármiről. Nem úgy mint ma, nem úgy, hogy közöttünk állt egy hatalmas fal, amit talán én építettem fel, hogy nem vettem őt komolyan. Talán annak is van oka, hogy ilyen gyakran szív el egy szálat. Úgy éreztem meg kell őt ismernem. 

Végig ezen pörgött az agyam egészen addig, amíg el nem értem a házunk vaskapuját. Jó pár autó állt  az úton, hármat fel is ismertem közülük. Apa rubinvörös Mercijét, Christine ezüst Mustang-ját, illetve a Smith család mélykék Corvettjét. Megfájdult a fejem a gondolatra, hogy anyám összehívta az egész környéket, illetve arra, hogy talán Andrew is itt állomásozik, és éppen értem aggódik. Bűntudat költözött a szívembe, majd lassan átterjedt a gyomromra, is mint valami rosszindulatú daganat. Belöktem a nagy kaput, apa nemrég olajoztatta meg így semmiféle hangot nem adott ki, csak úgy szárnyalt át a gyönyörű, zsenge pázsiton. A görcs a gyomromban egyre csak erősebb és erősebb lett, még végül odáig jutottam, hogy a bejárati ajtó előtt elkezdtem a bőrt tépdesni a számról. Nem akartam benyitni, féltem attól, hogy anyám ordibálni fog velem. A kilincsért nyúltam, a hideg fém hozzáért a bőrömhöz, lenyomtam azt, és belöktem az ajtót. A nappalinkban minden tekintet rám irányult, anyám ült a legközelebb hozzám, egy széken, amit valószínűleg a konyhából hozatott ki. Amikor meglátott könny szökött a szemébe, felpattant ülőhelyéről és a nyakamba vetette magát. Átkaroltam a derekát, a fülemben tompán dübörgött halk zokogása.

- De jó, hogy hazajöttél, már úgy aggódtunk érted édesem! 

¹: A rizst ennél a sushi fajtánál általában téglalap alakúra formázzák össze, majd erre rakják rá a halcsíkot, vagy bármi más tengeri gyümölcsfélét, vagy zöldséget.