2015. január 3., szombat

2. fejezet

Sziasztok!
Hát, hol is kezdjem? Szeretnék boldog újévet kívánni így utólag is, minden kedves olvasómnak, és azoknak is akik nem olvassák a blogot. Kettőezer-tizenöt, valamiért a Vissza a jövőbe című film teljesen más képet mutatott róla, nem sok minden változott, de még változhat! 
Köszönöm szépen a további 5 feliratkozót, így most már 10 feliratkozóval büszkélkedhetek, és nagyon remélem, hogy ez a szám még bővülni fog! 
Itt is lenne a második fejezet, olvassátok el, remélem, hogy elnyeri majd a tetszéseteket! Ha igen, írjatok kommentet, de akkor is, ha nem tetszett, hiszen mindenki véleménye számít! :) 
Jó olvasást, és sikerekben gazdag új esztendőt! 
xoxo; Ariana D. 

   Azt mondják, hogy a mágnes két oldala vonzza egymást, hogy az ellentétes dolgok sokkal jobban kijönnek, mint azok, amik, és akik hasonlítanak. Ahogyan az eső és a napsütés gyönyörű dolgot szül, úgy lehet minden, ami különböző csodálatos.
    A terem megtelt hideg levegővel, a férfi bevágta maga mögött az ajtót, és vigyorogva előre lépett. Látszólag élvezte a feszült és kínos csöndet, amit a nagy belépőjével okozott. Összehúztam a szemöldökömet, úgy bámultam őt, követve a többiek példáját. Andrew felállt mellettem, de az idegen még csak észre sem vette, vagy legalább is úgy tett. Pillanatok múlva a férfi összecsapta két tenyerét, aminek hangja visszhangzott a hallban.
- Köszönöm ezt a szívélyes fogadtatást! – kezdte hangosan. Hangja érces volt, mégis kellemes a fülemnek – Öcsikém ülj csak vissza a helyedre – mutatott Andrewra, de közben még csak rá sem pillantott. Partnerem visszaült a helyére, a férfi végigfuttatta rajtunk a tekintetét, s mintha a pillantásunk egy másodpercre összekapcsolódott volna. Elindult felénk, nehéz bakancsa csak úgy csattant a tisztára, és fényesre sikált padlónkon. Megdermedt a levegő, ahogyan egyre közeledett, a szemem sarkából láttam, ahogyan Andrew ökölbe szorítja a kezét, de nem szólt semmit.
- Ejnye, Andy, be sem mutatsz a barátnődnek? – kérdezte, amikor odaért hozzánk. Így, közelről még érdekesebbnek tűnt a számomra. Ruhái cigaretta és motorolaj szagától bűzlöttek. Felém nyújtotta kezét, mutatóujján egy ezüstből készült pecsétgyűrű csillogott, amelyen az embléma egy nyílvesszőt ábrázolt. Félénken adtam kezemet, ő pedig gyengéden megcsókolta a kézfejem. Andrew felköhögött mellettem. Visszahúztam a kezem, de végig a férfi arcát figyeltem, a több napos borostát az arcán, a táskás kék szemeit, és a szája izgató vonalát.
- Daryl Smith vagyok! – mondta nekem.
- Ü… üdvözlöm! Én Meghan Miller.
- Öcsi hozz nekem egy italt! – vetette oda Andrewnak, aki szó nélkül felállt és elment, hogy italt szerezzen a testvérének. A távolban láttam, ahogyan anyám és apám ámulva bámulnak engem, és Darylt, aki közben leült a helyre, ahonnan a partnerem felállt. Andrew és Daryl szülei pedig szinte suttogva veszekedtek néhány méterre anyáméktól. A többi vendéget nem érdekelte különösebben a dolog, ők ellötyögtek és pezsgőt ittak, vagy beszélgettek, de tudtam jól, hogy ennek az incidensnek lesz még visszhangja.
- Szóval te vagy Andrew bátya – próbáltam beszélgetést kezdeményezni.
- Mondhatjuk – mondta miközben a szájába tömött egy habos süteményt – te meg a nője lennél? Sosem hittem volna, hogy az öcskös kifog valakit, aki ennyire nem való hozzá.
- Ezt hogy érted?
- Csak nézz rá, aztán meg magadra! Vörös rúzs? Ugyan már, süt rólad, hogy szereted a veszélyt – az arcomat elöntötte a vér, zavaromban az ujjaimmal kezdtem játszani. Andrew visszatért egy pohár pezsgővel és odaadta a testvérének, aki egy hajtásra elintézte az egészet. Zsebéből elővett egy szál cigarettát a szájába tette és meggyújtotta. Beszívtam a dohány füstjét az orromon keresztül, már épp meg akartam kérni, hogy adjon egy slukkot mikor anyám hangja eljutott a fülemig.
- Mit képzel magáról? Mi a fenét csinál?! Azonnal tűnjön el a házamból!
- Elnézést asszonyom, nem tudtam, hogy itt egy vén banya lakik – válaszolta Daryl két szívás között miközben felállt. Anyám az arcához kapott, mintha ráncok után kutatott volna.
- Tűnjön el!  - Daryl egy zsebkendőt csúsztatott elém, én pedig sietve elrejtettem a tenyerembe, mielőtt anyám észbe kaphatott volna. Szájában a cigarettával intett nekem és már ott sem volt. Mintha csak látomás, vagy füst lett volna. Egy szempillantás alatt köddé vált. Nem maradt más utána csak a csapódó ajtó hangja az éjszakában, a zsebkendő a kezemben, és egy kevés szürke hamu az üvegasztalon.
***
    Az ágyamban feküdtem hódolva jó szokásomnak bámultam a baldachint. Az eszem folyamatosan elkalandozott a nagy szobámból, messzi tájakra, és emberekre. A mai vacsorára gondoltam, a történtekre, a beszélgetésekre, és eszembe jutott a zsebkendő, amit az íróasztalomra dobtam, miután bemenekültem a szobámba anyám kiabálása elől. Vénlánynak éreztem magam, aki még így, a felnőtt élete teljében is a szüleivel lakik. Nem voltam más csak egy nagy gyerek, aki fél az anyjától.
Megcsörrent a telefonom. Feltápászkodtam az ágyról és felkaptam a rezgő mobilt az íróasztalomról.
- Igen, tessék?
- Meghan! – egyből felismertem Christine barátnőm hangját, éles volt és bántó az emberi füleknek.
- Szia Christine! – ásítottam.
- Holnap mindenképp találkoznunk kell! Muszáj beszélnünk!
- Mégis mit?
- Mindent el kell mesélned Andrewról! – vihogott – ugye cuki? Mond, hogy cuki!
- Ő, nagyon kedves fiú – válaszoltam bizonytalanul – de honnan tudsz róla?
- Anyukád felhívott és elmondta milyen jól összemelegedtetek, csak az a bunkó férfi elrontott mindent. Tök izgatott volt – király, gondoltam.
- Értem.
- Holnap délben találkozzunk a Madame Solomonban. Puszi – azzal letette a telefont.
Szem forgatva helyeztem vissza a készüléket oda ahonnan elvettem, és felkaptam az összehajtogatott zsebkendőt. Visszadőltem az ágyra és széthajtogattam. A fehér anyag nehezen olvasható, sebtében odakörmölt, tollal írott szöveget rejtett. „Hívj fel, ha kalandra vágysz!” ez állt benne és egy telefonszám. Az idegen száma. Daryl száma. 

3 megjegyzés:

  1. Szia! :) Elkészült a kritikád: http://kritikatarziis.blogspot.hu/2015/01/sziasztok-elegge-elkaptam-fonalat.html

    VálaszTörlés
  2. Most találtam a blogod, és nagyon tetszik, folytatsd!!^^

    VálaszTörlés
  3. Naomi; köszönöm, máris nézem!
    Áfonya; Örülök, hogy tetszik, valószínű vagy ma este, vagy a holnapi nap folyamán érkezik a harmadik rész! :)

    VálaszTörlés