2015. március 17., kedd

14. fejezet

Sziasztok!
Itt is van a fejezet! Mivel sokszor mondták már, hogy lehetnének hosszabbak a fejezetek, így megpróbálok hosszabbakat hozni! Remélem elnyeri a tetszéseteket, és fogok kapni pár visszajelzést. Várom a kommenteket, mert nagyon érdekel a véleményetek! A másik blogomban is új rész van egyébként, szóval nézzetek be oda is! 

Ölel; Ariana D. 

- Tudod, Philip, örülök, hogy így vagyunk – mondtam hirtelen, mire elmosolyodott, az egész lénye melegséget, és szeretet sugárzott felém, azt hiszem erre szokták mondani, hogy a testvérünk iránti szeretet születésünktől fogva belénk van kódolva. Átkarolta a vállamat és kinézett az ablakon, messze, a lehető legtávolabbra pillantott, majd csupán suttogva szólt hozzám.
- Én is.
Sokáig ültünk így, nevetve a régi, gyermekkori dogokon, felidézve a vitáinkat, amiből természetesen jó sok volt, és bámultuk az eget. Az idő lassan telt miután kijelentette, hogy elvonul, mert ki akarja pihenni magát a randira, így újra egyedül maradtam. Becsuktam az ablakomat, a hideg átjárta a szobámat, úgyhogy gyorsan belebújtam az egyik régi, elnyűtt pulóverembe, és lefeküdtem az ágyra. Kezembe vettem a telefonomat, rápillantottam az órára, megforgattam egy párszor a készüléket, és lehunytam a szemem. Darylre gondoltam, a szája vonalára, a hajára, és arra, ahogyan megnyalja az ajkát beszéd közben. Eszembe jutott a csókunk, kirázott a hideg a gondolattól, kellemesen futott végig rajtam a bizsegés, enyhén összerándult a testem. A telefonom néma rezgése törte meg a csendet, olyan erővel hasított a levegőbe, hogy összerezzentem. Az elmúlt napokban mindenkinek hiányzom? gondoltam, s idegesen beleszóltam a készülékbe.
- Mi van?
- Szervusz Meghan, Andrew vagyok! – elkerekedtek a szemeim. A sok bonyodalomban el is feledkeztem róla, a férfiról, akit a szüleim nekem választottak. Idegesen túrtam egy tincsemet a fülem mögé, és akaratlanul belekuncogtam a telefonba. 
- Bocsi, nem tudtam, hogy te vagy!
- Semmi gond. Hallottam anyukádról, ugye jobban van?
- Igen, most pihen – hadartam.
- Az jó. Tudom, nem a legjobb alkalom, de elmehetnénk az este vacsorázni – megköszörülte a torkát, a szemeim elkerekedtek, felforrósodott a gyomrom és nem épp a jó értelemben. Nem tudtam mit kellene válaszolnom, főleg a miatt, mert ma este a bátyjával volt találkozóm.
- Öm… ne haragudj Andrew, de ma este szeretnék anyám mellett lenni, remélem megérted, de ígérem, valamikor bepótoljuk – hazudtam gyorsan, és kicsit elszégyelltem magam amiatt, hogy úgy hazudok, mint a vízfolyás. A vonal másik végén csönd ült, hosszú pillanatokig nem érkezett válasz, majd egy halk oké kíséretében megszakadt a hívás. Elfeküdtem az ágyamon, a fejem megfájdult, szégyelltem magam amiért folyton leráztam azt a kedves fiút, aki csak találkozni akart velem,d e a vele létnek minden pillanatát kemény kínzásnak, tömlöcnek éreztem. Szabadulni akartam rossz érzéseimtől, így elkezdtem készülődni az estére. Felálltam, kivettem a szekrényemből pár –számomra megfelelőnek tartott – ruhadarabot, és átvonszoltam magam a fürdőbe. Gondosam magamra kulcsoltam az ajtót, nem akartam, hogy bárki zavarjon, háromnegyedig engedtem a kádat, és beleöntöttem egy csomó lila színű fürdősót. Elvileg ez ellazít.  Levetettem koszos ruháimat, végül is már rajtam voltak legalább két napja, örültem, hogy megszabadulhattam tőlük, és beleengedtem magam a forró vízbe. Fejem a kád szélére hajtottam, gondolataim mégis Andrew körül forogtak, mardosott a bűntudat, hogy titokban a bátyjával ismerkedem, sőt, meg is csókoltam, pedig nem is szeretem. Nem szerettem Darylt, legalábbis nem szerelemből. Volt egy fajta kötődésünk, kémia a testünk között, de ez nem volt szerelem mégis neki adtam az első csókom, s sokszor eljátszottam a gondolattal, hogy a testemet is neki adnám. Mikor eszembe jutottak izmos karjai és bűnökre csábító arca gondolataim mindig elkalandoztak a lehető legmocskosabb képek irányába.
Lemerültem a víz alá, hogy kiverjem fejemből az izgató képeket, a hajamat elnehezítette a víz, a bőröm pulzált, szinte éreztem, ahogyan tisztult. Végül lemostam magam, kiszálltam és felöltöztem. Egy virágmintás hosszú ujjú, testhez feszülős felsőt vettem fel, meg egy sima farmert, nem akartam túlzásba vinni a hamburgerező ruhát. A hajam megszárítottam és hagytam, hogy a vállamra omoljon, mint egy hatalmas, sötétbarna lepedő.
- Meghan siess már, lekéssük a filmet! – ordította Philip az ajtó mögül, én meg elnevettem magam, remek színész lenne.
- Megyek! – szóltam vissza és kiléptem a helyiségből. Az öcsém remekül nézett ki ma este. Göndör haját kócosan hagyta, ami egy kicsit hanyag hatást kölcsönzött neki. Egy fekete inget viselt, amit beletűrt a farmerjába, ami természetesen szűk volt. Kilométerekkel különbözött Daryltől, de vonzó volt, bizonyosan olyan férfi, aki tetszett volna a barátnőmnek.
- Csinos vagy – suttogta.
- Te is – kacsintottam rá. Vigyorogva indultunk el kettesben otthonról. Leérve a nappaliba anyánkat ébren találtuk, az ágyon ült, hátát egy jól felrázott párnának vetette, apánk egy tál levest próbált beletáplálni. Felragyogott az arcom mikor megláttam, és ő is elmosolyodott érkezésünkre. Testvéremmel odasiettünk hozzá.
- Drágáim! Csodálatosan néztek ki – mondta rekedten. Hangja erőtlen volt, és halk. Keze még mindig remegett, ahogyan átölelte testvéremet, apám zavartan félrehúzódott, hogy utat engedjen nekem is. Én anyám elé léptem, aki vontatottan végig mért, s mikor az arcomra pillantott elmosolyodott.
- Gyere ide – mondta és fáradtan, gyöngén megölelt, én visszaöleltem, mintha eltűnt volna körülünk az a folytonos feszültség és harag ami huszonkét éve nyomta mindkettőnk vállát. Miután elváltam tőle rámosolyogtam.
- Elmennénk moziba, lesz valami új akció film – mondtam gyorsan, és kiropogtattam az ujjaimat. Anyám csak fél szemmel figyelt rám, még mindig kába volt a gyógyszerektől, nem is hibáztattam.
- Jól van, menjetek, de tízre legyetek itthon – mondta és visszadőlt az ágyba. Elléptem mellőle, apám pedig akár egy tyúkanyó betakargatta és csókot lehet a homlokára. Összehúztam a szemöldököm, Philip a vállamra tette a kezét, úgy ahogyan én tettem az övére mikor a nővéremmel állt szemben, és egyetlen érintésből tudtam, hogy mit akar.
Hátat fordítottam a kínos jelenetnek, és elindultam kifelé, odakint a nyári este őszbe fordult, kezdtem érezni a csípős hideget, ami kimarta hófehér arcomat.
- Sálat is kellett volna hoznunk – mondtam dacosan.
- Igen, a kocsiban bizonyára meg fog fázni a torkod – cukkolt az öcsém és kinyitotta nekem a hatvannyolcas, sötétkék Ford Mustang anyósülésének az ajtaját. El is feledtem, hogy neki már van kocsija.
- Nem akarsz újítani valami jobb járgányt?
- Nem. Oda vagyok a régi autókért, olyan kecsesek – csillogtak a szemei.
- Oké, akkor a születésnapodra veszek neked egy autós magazint – kacsintottam rá, mire felnevetett. Becsapta rám az ajtót és beült mellém, elfordította a kulcsot, megmarkolta a kormányt, rálépett a gázra és már hasítottuk is a levegőt. Végig száguldottunk a beton utón, hátam belefúródott az ülésbe, gyorsan bekapcsoltam a biztonsági övemet, elképzeltem mi lenne, ha ilyen sebesség mellett belecsapódnánk valami fába.
- Lassíts már – szóltam az öcsémre, aki engedelmesen visszább vett az iramból.  Végre elértük a kínai kifőzdét, Daryl már várt, a motorjának támasztotta lábát, egy szál cigivel játszott, majd mikor meglátta a szájába tette, én pedig megnyaltam az alsó ajkam, ami persze nem kerülte el az öcsém figyelmét. Huncut mosolya minden gondolatát elárulta.
- Vigyázz magadra, este találkozunk – mondtam és megpusziltam az arcát. Kiszálltam a járgányból, és elindultam Darylhez, mire az öcsém kikiabált az ablakon.
- Aztán védekezzetek! – meg sem várta, hogy visszaszóljak valamit, már el is hajtott, úgy zúgott végig az úton, mint egy rakéta, amikor elszabadul. Csodálkozom, hogy még sosem törte össze magát.
Daryl rám vigyorgott, a cigaretta égett, idő közben meggyújtotta, én meg egy rosszalló pillantással viszonoztam csibészségét. Csak azért csinálta, hogy engem bosszantson, és őszintén sikerült is neki. Kikaptam a szájából a csikket, eldobtam és rátapostam, mire ő reflexből kivett egy másikat a zsebéből, és ismét rágyújtott.
- Felőlem játszhatjuk ezt egész éjszaka – mondta, én meg akaratlanul is elmosolyodtam. Megvártam, míg a tárgyba zárt halál teljesen elhamvadt, Daryl bedobta a legközelebbi kukába, és közelebb lépett hozzám, majd megpuszilta a homlokom.
- Mondtam már, hogy zavar, ha cigizel nem?
- Nem cigizek, én dohányzok, cigizni csak a kisfiúk szoktak, akik menőzni akarnak.
- Ez egy hülye logika – mondtam és gyengéden belebokszoltam a vállába.
- Keménykedés helyett inkább szállj fel, mert rosszul fogsz járni – nevetett. Feldühített, hogy ennyire nemtörődömül viselkedik, megmérgesítettek értelmetlen hangulatváltozásai, és az, hogy az összes logikájában és gondolatában van valami igazság. Megint belebokszoltam a vállába, ezúttal keményebben, mire megtorpant, és rám sandított. A következő pillanatban már csak azt vettem észre, hogy a lábam nem érinti a talajt. Derekamnál fogva kapott fel az útról, és egy könnyed mozdulattal feldobott a vállára, erősen fogva a lábamat a combom alsó részénél.
- Tegyél le Daryl! – kiabáltam nevetve és közben ököllel ütöttem a hátát, persze nem erőből, csak amolyan játékosan.
- Te kerested a bajt magadnak – nevetett. Így cipelt egészen a motorjáig, majd lerakott a földre, kicsit megszédültem, a nagy lógásban a fejembe szállt a vérem ötven százaléka.  Felszálltam a motorra, ő is felült elém, átfogtam a derekát, és a hátára fektettem a fejemet. Elindult. Repültünk az úton, nem volt talaj a lábam alatt, és nem akadt párja ennek a csodálatos, felszabadító érzésnek, amit akkor éreztem, mikor Daryl mögött ültem ezen a csodajárgányon, és hasítottam a levegőt.
Hamar megérkeztünk a belváros egyik eldugottabb csücskébe, ahol igazándiból még sosem jártam. Rengeteg büfé és kifőzde volt ott, egy hosszú, tízemeletes bérház aljában, olaj szag és füst keveredett és beleette magát a ruhámba meg az orromba, most mégsem zavart különösebben.
Előre ment én pedig követtem, kinyitotta nekem az ajtót, és már bent is voltam a hamburgerezőnek nevezett szűkös teremben. Egy pult mögül finom illatok úsztak elő, elkábítottak, így gyorsan leültem az egyik közelebbi asztalhoz, ami üres volt. A pult mögött egy alacsony, köpcös, kopaszodó férfi állt, kövér arcán hosszú szakáll ült. Keskeny szája és huncut, sötétbarna szeme volt. Egy poharat törölgetett éppen, mikor Daryl is belépett utánam.
- Szia Daryl, a hölgy veled van? – mondta rekedtes hangon, partnerem pedig határozottan bólintott.
- Szia, Joe! Két marhahúsos hambit kérnénk – mondta, kérdően rám pillantott én meg bólintottam. A Joe-nak nevezett férfi elvonult, Daryl pedig leült velem szembe.
- Mi a helyzet?
- Nem sok, anya felébredt – fújtam ki a levegőt megkönnyebbülten – képzeld, kiderült, hogy apám szeretőt tart, vagy tartott, már én sem tudom pontosan. Egy pillanatra elakadt szava, majd nyelt egy nagyot, mire elmosolyodtam.
- Mekkora egy köcsög – szakadt ki belőle, mire felkacagtam. A jelenlétemben még egy férfi sem beszélt így, nem használt efféle szavakat így csupán ezt a reakciót váltotta ki belőlem. Felvonta a szemöldökét, de ő is mosolygott.
- Bocsi, de sosem mondtak még ilyet nekem – nevettem.
- Hát milyen gyökér emberekkel találkoztál te? – még jobban nevettem, szó szerint fuldokoltam már, amire Joe kihozta a kajánkat és letette elénk. Életemben nem láttam ekkora hamburgert.
- Ez akkora, mint a fejed – mondtam csodálkozva.
- Maximum a tiéd te nagyfejű – mondta Daryl tettetett felháborodással, és beleharapott a saját burgerébe. Én alig bírtam megfogni, Joe jó étvágyat kívánt nekünk és visszavonult a pult mögé.
- Szóval, igen apám szeretőt tartott, azt is tudom, hogy kicsodát – mondtam teli szájjal, mikor Daryl társaságát élveztem mindig kifordultam egy kicsit önmagamból, és úgy viselkedtem, ahogyan azok az emberek, akiket a szüleim megszóltak.
- Na, ki az a luvnya?
- Isabella Clayton – undorral, vegyes gyűlölettel mondtam ki a nevét. Már az is felidegesített, hogy rágondoltam, így haraptam még egyet a hamburgerből, hogy elnyomjam a dühömet.
- Gazdag picsa – morogta Daryl – az én apámnak is okozott örömöket – ökölbe szorult a keze, én automatikusan rátettem az enyémet, s mintha érintésemtől engedett volna a szorításból.

4 megjegyzés:

  1. Imádtam ^.^ Siess a következővel! *.* Puszi: #D.B#

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök neki! Köszönöm, hogy írtál nekem! *-* Sietek! :$ Ölel; Ariana D.

      Törlés
  2. Szia!

    Klassz volt ez a rész - Daryl nagyon szexi lehetett, ahogy felkapta Meghant :D Bírom ezt a fajta évődést köztük.
    Philip meg milyen kis aranyos, és az a beszólás :D Nagyot nevettem rajta.
    Örültem neki, hogy kicsit gyengédebb a viszony most Meghan és az édesanyja között, remélem, ez tartós lesz, éskicsit toleránsabb lesz az anyukája felé.
    Várom a folytatást! :)
    :*

    VálaszTörlés
  3. Szia!

    Örülök, hogy tetszik, igen próbáltam nem túl "romantikusra" venni a figurát, ugyanis, Daryl mégis csak Daryl. :D
    Hát, én is remélem,e egyébként még nem igazán tudom eldönteni, mert ez nem csak kettejüktől függ.
    Én meg igazán várom a GOT folytatást, szóval, ha hozod, írj nekem kérlek :DD
    <3

    VálaszTörlés