2015. március 8., vasárnap

12. fejezet

Sziasztok! 
Na, van pár percem, úgyhogy gyorsan meg is osztom veletek a részt! Nagyon örülök, hogy ennyien szavaztatok, a blog facebook oldalán majd leírom, hogy miért érdekelt ez a kérdés! Remélem, hogy tetszeni fog a fejezet, írjatok nekem komit, illetve pipáljatok, a visszajelzések nagyon sokat jelentenek! Jó Olvasást! 
xoxo; Ariana D.

 Az öcsém lába sokszor találkozott a betonnal mögöttem, hallottam, ahogy cipője türelmetlenül kopog, és követ engem, mégis meghúzódott a sötétben, olyan volt, mint az árnyékom, bármikor eltűnhetett, csak a napfény játéka.
Belöktem az ajtót magam előtt, ziláltan léptem be a nappaliba. A bútorokat széttologatták, minden a falhoz volt szorítva, a szoba közepén egy különös gép ácsorgott. Egy ágy, fehér ágyneművel, rajta édesanyám mozdulatlan alakja feküdt, fojt a nyála, szemei csukva voltak, karjából egy kanül állt ki, azzal volt hozzácsatlakoztatva az infúzió vezetéke, amiből valami átlátszó folyadékot tápláltak a testébe. Megtorpantam, haragom egyből csendesülni kezdett, remegő végtagokkal lépdeltem oda anyám mozdulatlan testéhez, az öcsém megdermedt az ajtóban, a látvány teljesen sokkolta, ahogyan engem is. Hátát a falnak vetve csúszott le a földre döbbenetében és tenyerébe temette az arcát, magában motyogott mindenféle imákat.
Anya teste fehér volt, mint a márvány, ajkai enyhén kicserepesedtek, haja zilált vol. Elővettem egy zsebkendőt a farmerom zsebéből, és megtöröltem vele a száját, a szívem hatalmasakat dobbant, azt hittem ott helyben kiszakad a mellkasomból. Megsimítottam mozdulatlan kézfejét, erei lilák voltak, körmei itt-ott beszakadtak. Borzalmas látvány volt. Kirázott a hideg a képtől, ami anyámnak ezt az oldalát mutatta nekem.
- Drágáim! – a nővérem a konyhából sétált be, anyám egy szebbik kosztümje volt rajta, szőke haját pontosan ugyan olyan szoros kontyba fogta, mint ő. A szemeim összeszűkültek a látványra, homlokomon felhős ráncok keletkeztek.
- Te meg?
- Gyertek, kész a kaja – összedörzsölte tenyerét, szemeiben mohó fény csillant. Mintha nem is lett volna semmi baj. Elöntött a méreg, már léptem volna, hogy jól kiosztom, vagy, hogy megütöm, de az öcsém gyorsabb volt. Philip egy szempillantás alatt mellettem termett, kezeit ökölbe szorította, arca vörös volt, a testéből áradt a forróság, a mellkasa úgy hullámzott, mint a tenger egy viharos éjszakán. Még engem is megijesztett.
- Mit képzelsz? Hogy lehetsz ilyen jókedvű, amikor anyánk haldoklik?!
- Jaj, ugyan, dehogy haldoklik, már stabilizálták az állapotát, csak alszik – nyúlt az ágyneműért, hogy megigazítsa, de ráfújtam, mint egy anyatigris, aki a kölykei védelmére kel.
- Meghan! – szólt rám erélyesen, tetszett neki, hogy végre a szigorú anyuka szerepében tetszeleghet. Bár anyám ruhái már enyhén szűkek voltak rá gömbölyödő hasa miatt, be kellett vallanom, szép teremtés volt. Kár, hogy belülről rohadt.
- Hagyd őt! – szólt rá Philip – attól, mert ő nem tud neked szólni, te még itt ugyanolyan senki vagy, mint voltál! – a szemem ráemeltem a nővéremre, eddig ugyanis öcsém, szememben egyre magasabbra és magasabbra növő alakját figyeltem. Szórakoztatott halálra vált arca, a döbbenettől kikerekedett szemei, s rá kellett döbbennem, hogy szégyenkezek. Anyám félholtan fekszik mellettünk, gépekre csatolva mi pedig azért harcolunk, hogy ki legyen az „alfahím”.
- Elég volt! – mondtam egy kicsivel hangosabban a megszokottnál, a testvéreim rám bámultak. Gyöngéden megérintettem öcsém vállát, eddig fel sem tűnt, hogy ilyen szikár termet.
- Menj, egyél valamit – majd villámló tekintetem a nővéremre vezettem – te pedig tűnj el innen! – Philip azon nyomban elindult a konyhába, megragadva a puffogó Mia karját, és maga után vonszolva őt eltűnt az ajtó mögött. Egy széket húztam anyám ágya mellé, kisimítottam egy tincset holtfehér arcából, és hatalmasat sóhajtottam. Akár milyen is volt a viszonyunk, az anyám volt, és tiszteltem azért, mert három gyereknek adott életet, és mert megpróbált minket a legjobb körülmények között nevelni, több-kevesebb sikerrel.
Ott ültem még akkor is, amikor apám hazaért. Döbbenten lépkedett hozzám, nem volt energiám kiabálni vele, csak figyeltem a néha-néha megrezzenő arcot, a kicserepesedett szájat, a testet, ami oly’ békésen hevert előttem.
- Mi történt? – kérdeztem. A hangom remegett, ahogyan a kezem is. 
- A mentőautóban megpróbálta felvágni az ereit – válaszolt apám, de nem nekem, inkább a takaróhoz intézte szavait, megszakíthatatlanul bámulta a fehér anyag apró ráncait.
- Hogyan? – elvesztem. Az egész dolog olyan gyorsan történt, megsemmisítően hatott a lelkemre, két napja még minden normális volt, nem zavarták meg efféle viharok és orkánok a mi kis tengerünk síri nyugalmát. Kellett pár perc, mire felfogtam szavai súlyát, anyám kezére pillantottam, eddig fel sem tűnt, hogy a csuklójára vastag gézréteget kötöztek. A felismerés, hogy anyám képes lett volna végezni magával nem egyszerűen ijesztő, hanem megrázó, félelmetes, és szívszorító érzés volt. Szó nélkül álltam fel az ágya mellől, rá sem pillantva apámra, és felvonultam a szobám magányába. Magamra zártam az ajtót, levetettem magam az ágyamra, és a fejemre szorítottam a párnát. Ordítani akartam, de egy hang sem jött ki a torkomon, minden a feje tetejére állt körülöttem, az élet látta, hogy jól vagyok, ezért kiszakított a békés, nyugodt kis környezetemből és beledobott egyenest a mély vízbe. Fuldokoltam, a felszínre akartam úszni, de nem mozdultak a végtagjaim így csak süllyedtem egyre lejjebb és lejjebb és mégsem láttam előre az óceán fenekét.
A nap sugarai áthatoltak az ablak üvegén, beragyogták a szobám falát, elüldözve mellőlem sötét gondolataimat. Tudom, szomorkodnom kellett volna az anyám állapota miatt, és tényleg aggódtam érte, féltettem, de az időjárás nem hagyta szegni a kedvemet. A gondolataim megállás nélkül Daryl körül forogtak, a puha ajkai és a borostás arca nem akart kimenni a fejemből és valószínűleg jó is volt, hogy nem akart.
Ahogyan egyre fényesebb és melegebb lett a szobában úgy párolgott el az én borús hangulatom is. Feltápászkodtam és szélesre tártam a szobám ablakát, lenge szellő röppent be a négy fal közé kitessékelve az állott levegőt, én kihajoltam és lenéztem a levelüket már rég elhullajtó fákra. Olyan makacsul mezítelenek voltak, mint a múzsák, megsárgult leveleik kupacokba hordva pihentek alattuk.
Kedvem támadt kimenni a kertbe, így magamra húztam otthoni farmernadrágomat, és egy széldzsekit, majd lerohantam az emeltre s, hogy ne kelljen még egy pillantást vetnem anyám testére a hátsó ajtót használtam kijáratnak. A hátsó kertünk talán még az elülsőnél is nagyobb volt, tökéletesen egyenesre vágott gyeppel, amit naponta locsoltak, illetve egy kis patakkal és sziklakerttel, amit anyám művelt hobbiból. Az utóbbi napokban nagyon elhanyagolta, moha és gaz kandikált ki a kövek közül, a tavat, úgy ahogy tisztították, de minden felé hátukat süttető levelibékák ücsörögtek és brekegtek, békanyál úszott a csillogó víz felszínén. Az egész olyan volt, mint egy rom, egy elhagyatott kis semmiség. Szomorúan néztem bele a vízbe, láttam magamat, az előre bukó hajtincseimet, merengő arcomat. Az egyik kis béka beleugrott így arcképem hullámozva foszlott semmivé. Nagyot sóhajtva indultam meg a gesztenyefáink irányába, ahová a hintaágyunkat szerelte fel apa még tíz évvel ezelőtt. A legnagyobb meglepetésemre nem voltam egyedül, az öcsém Philip a hintaágyban ült, lábával hajtotta magát, ringatózott, fejét az ég felé emelte, és sírt. Erről a pár méterről is láttam, ahogyan kövér könnycseppjei lefolytak az arcán. Lassan lépdeltem oda hozzá, élvezve a nap forró sugarait, leültem mellé, mire összerezzent és azon nyomban letörölte a könnyeit.

8 megjegyzés:

  1. Szia, most találtam még csak a blogodra, de nagyon tetszik ;)
    Jó a sztori, Deryl egyszerűen... Áhh... Philip meg olyan kis cuki <3 Nagyon várom az új részt.

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Örülök hogy tetszik a Blog!:)
    Vasárnap jön a rész!:$
    És köszönöm szépen hogy írtál! Nagyon sokat jelent!<3

    VálaszTörlés
  3. Szia!
    Nekem az utolsó fejezetek nem tetszenek annyira :(
    De azért nagyon várom a kövit :))) <333
    Üdv,
    Sophie

    VálaszTörlés
  4. Szia!
    Értem :( Azért elmondanád, hogy miért nem tetszett? Csak, hogy tudjak rajtuk javítani! :)
    Igyekszem hozni! :)<3
    Ölel; Ariana D.

    VálaszTörlés
  5. Szia ! persze :)
    Nekem kicsit gyors volt az egész. Ahogy össezjött Daryl meg főszereplő lány. A 8. fejezet utolsó mondatát nem értem :
    "Nem engem figyelt, hosszú szempillái alatt anyámra vetette tekintetét, aki most hasra vergődte magát és rámutatott apámra.
    - A te hibád az egész! Tönkre tetted a családunkat! Te meg a szajhád! – ordította. "
    Akkor az apjának szeretője van vagy micsoda?
    Ezt nem tudtam meg a következő fejezetekből...
    Valójában az sem tiszta , hogy miért szeret bele Daryl-be?
    11. fejezet vége ahonnan kezdődnek ez : ****
    szerintem fölösleges. Hirtelen szakadt el az előbbi párbeszédtől :/
    úgy tudtam vagyis az jött le e történetből h Meghan jó viszonyba van a nővérével, aztán meg "összevesztek" ?!
    Szóval :
    " - Drágáim! – a nővérem a konyhából sétált be, anyám egy szebbik kosztümje volt rajta, szőke haját pontosan ugyan olyan szoros kontyba fogta, mint ő. A szemeim összeszűkültek a látványra, homlokomon felhős ráncok keletkeztek.
    - Te meg?
    - Gyertek, kész a kaja – összedörzsölte tenyerét, szemeiben mohó fény csillant. Mintha nem is lett volna semmi baj. Elöntött a méreg, már léptem volna, hogy jól kiosztom, vagy, hogy megütöm, de az öcsém gyorsabb volt. Philip egy szempillantás alatt mellettem termett, kezeit ökölbe szorította, arca vörös volt, a testéből áradt a forróság, a mellkasa úgy hullámzott, mint a tenger egy viharos éjszakán. Még engem is megijesztett. " <-- ennél a résznél nem értem miért kapta fel a vízet
    max. ennél lehetett volna így :
    " - Mit képzelsz? Hogy lehetsz ilyen jókedvű, amikor anyánk haldoklik?!
    - Jaj, ugyan, dehogy haldoklik, már stabilizálták az állapotát, csak alszik – nyúlt az ágyneműért, hogy megigazítsa, de ráfújtam, mint egy anyatigris, aki a kölykei védelmére kel. "
    Ez is egy részlet lesz, amúgy itt a babára érti ? ezt:
    "Kár, hogy belülről rohadt. "
    mert az durva lenne :(
    Kb. ennyi :DD
    További sok sikert! :)
    üdv,
    Sophie

    VálaszTörlés
  6. Szia!
    Na, akkor most megválaszolgatom neked! :D
    Igen, a szerető téma, igen, az van neki, csak nem akartam egyből lelőni a poént, aztán Meghan még nem szereti Darylt egyáltalán, és Daryl sem szereti a lányt, csak vonzódnak egymáshoz, tetszenek egymásnak, aztán a mai világban mindig ok nélkül csattannak el csókok, és hát így hoztam őket egy fokkal közelebb, de még nem szerelmesek. :D Meghan és a nővére sosem voltak jóban, ezt próbáltam is hangsúlyozni azzal, hogy mennyire örül annak, hogy Philip és ő jóban lettek, mert így legalább egy családtagjával jóban vannak. :D Ott azért kapja fel a vizet, mert olyan mintha most, hogy az anyjuk rosszul van, ő, tehát Mia akarná átvenni a szerepét azzal, hogy ugyan úgy csinálja meg a haját és hogy az ő ruháit veszi fel. Azt pedig nem a babára érti, hanem arra, hogy akár milyen szép is kívülről a belsője csúnya. :D
    Remélem segíthettem a válaszaimmal, és azt is, hogy továbbra is olvasni fogsz!
    Üdv; Ariana D.

    VálaszTörlés
  7. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés
  8. Tudom, nem volt semmi rossz szándék benne, csak mondtad, hogy nem érted én meg leírtam :oo

    VálaszTörlés