2015. január 11., vasárnap

3. fejezet

Drága Olvasóim! 
Remélem, hogy mindenkinek jól telik a 2015-ös év, és kívánom, hogy sikeres félévet zárjatok az iskolában! Nem is tudom, hogy tudnám megköszönni, hogy ennyien pipáltatok, illetve, hogy egy komment is érkezett, utóbbira válaszoltam, ráadásul újabb hat olvasóval gazdagodott az én kis blogom tábora. Nem tudom szavakban kifejezni, mennyire örülök, hogy vagytok, és kitartóan olvastok engem, és várjátok a részeket! Figyelem; az iskolára való tekintettel hetente egy részt fogok hozni! Na de nem is húzom tovább az időt, pipáljatok, írjatok kommentet, és ha még nem tettétek volna, iratkozzatok fel! 
xoxo; Ariana D


Erre a zenére írtam 
Egész kellemes volt az idő ahhoz képest, hogy az ősz már javában ott lépkedett az apró városka utcáin. Fekete kalapban és vászonkabátban, sétapálcájával verte le a magasra nőtt fák leveleit az alattuk futó betonra. Ott haladt el mellettünk, gyorsabban, mint az autó, amiben ültem, de még láttam elsuhanni fehér testét, ahogy int nekem, és már el is tűnik a távolban.
Az ősz volt az én kedvenc évszakom, mindig imádtam gyönyörködni a rengeteg csodálatos színben pompázó növényben, és szerettem sálban és bakancsban róni az utakat. Persze ez nem volt teljesen kivitelezhető, hiszen a város nagy részét nem járhattam be gyalog, akár mennyire is szerettem volna. Rendszerint mindenhová kocsival cipeltek, és csak ott szállhattam ki, ahová meg volt adva az érkezési pont. Jelen esetben a Gyémánt negyed lett a szerencsés helyszín, ami érezhette őzbőrből készült bakancsom talpát. A város lakói, akik minimálbérből éltek csupán gazdagkörnyéknek nevezték, ellentétbe a mi utcánkkal, amit gazdag rétnek hívtak. Persze meg tudtam érteni, hogy miért nem kedvelnek minket, de lehettek volna kicsit kreatívabbak is a névválasztás terén.
A Gyémánt negyed egyszerűen bámulatos volt, igéző és varázslatos egy ember szemének. Az egyforma bérházaknak nyomukat sem lehetett itt látni, az egész hely üzletekből állt. Éttermek, cukrászdák, mozik, ruhaboltok, szórakozóhelyek, kisebb könyvtárak nyúltak el itt hosszan, mégis a Madame Solomon volt a legszélesebbre és legmagasabbra épített létesítmény, mindközül. Magas falait pasztellrózsaszínre mázolták, ablakkereteit, mint a leányregényekben hófehérre festették, és szép, ívesre faragták. A ház előtti teret fekete macskakövekkel rakták ki, azon kis, kerek asztalkák álltak, két-két székkel maguk mellett. Gyönyörű hely volt, álomba illő. Az ajtóhoz lépkedtem, gondolatban köszönve a kinti bútoroknak, és belöktem az ajtót. A bejárat felett lógó apró csengettyű megszólalt jöttemre, így mind, aki bent volt, meghallotta érkezésemet. Persze, mint mindig most is sokan voltak, annyian, hogy beszélgetésük, és tárgytalan fecsegésük hangja elnyomta a csengő dallamát.
Christine ott ült a pultnál, egy csésze kávét kavargatott, szőke tincsei göndör loknikban omlottak vállára. Egy pink szövetkabát volt rajta, fekete farmerral, és magas sarkú csizmával. Ölében táska pihent, a legújabb, legmárkásabb példány, természetesen bőrből. Megforgattam a szemem, odasétáltam hozzá és megkocogtattam a vállát. Felém fordult, és még mindig ugyan az az angyali kék szempár tekintett vissza rám, ami gyermekkorunkban. Szája felett, a bal oldalt ugyan az a szépségpötty ült, mint tíz éve, amikor megismerkedtünk egymással, és még mindig ugyanolyan ravasz volt a mosolya, mint akkor. Átölelte a nyakamat, én visszaöleltem és megpaskolgattam a hátát jelezve, hogy most már elengedhet. Lassan kifújta a levegőt és elvált tőlem, hogy folytassa a kávéját, de tudtam jól, hogy a helyzet nem lesz ennyire egyszerű. Leültem mellé és rendeltem magamnak egy kávét, sok tejjel és cukorral, a csinos pincérlány elvonult hátra, hogy elkészítse a rendelésemet, és Christine mint oroszlán vetette rám magát, hogy elárasszon kérdéseivel.
- Mesélj! Milyen a srác? És az a másik? Róla is tudni akarok mindent! És, hogy sikerült az este?  - pörögni kezdett az agyam. Ismertem őt, és azt is tudtam, hogy vigyázni kell azzal, mit mondok, hiszen bármiből képes volt egész szerelmi történeteket kreálni. Egyszer elárultam neki, hogy tetszik egy színész férfi, akit az egyik akciófilmben láttam, és másnapra megszerezte nekem az e-mailjét, és a telefonszámát.
- Andrew helyes fiú, és megtudtam, hogy egyetemre jár, tehát bizonyára okos is, de igazából még nem keltette fel a figyelmemet annyira, hogy tervezgetni kezdjek vele. A bátyja érdekes figura, eddig csak filmekben láttam hozzá hasonlót, bűzlik a cigitől, az alkoholtól, és az egyéjszakás nők parfümjétől – hazudtam egyszerűen. nem akartam nagydobra verni Darylt, de nem is volt annyira ellenszenves, mint előadtam. Helyes volt, veszélyes, és ismeretlen, de ami a legjobb, valami új. Christine kedve kezdett lelohadni, a csillogás eltűnt a szeméből, és megint hozzálátott a kávéja kevergetéséhez.
- Meg is iszod, vagy csak játszol vele? – kérdeztem kuncogva, mire még ő is elmosolyodott.               Belekortyolt az egyébként már biztosan kihűlt italába, és visszatette a pultra. A pultos lány felszolgálta a kávémat, amit azonnal megittam egy ültő helyemben. Nem szerettem pepecselni a dolgokkal, nem voltam az a nagyon aprólékos ember, inkább sietősen távoztam mindenhonnan, még a járásom is gyorsabb volt az átlagemberekénél. Barátnőm rám pillantott, mintha apró titkok után kutatott volna a szemeimben, de pillanatokon belül ezt is feladta, és visszatért az italához.
Ismét megszólalt az ajtó feletti csengő, de nem néztem oda, biztos voltam benne, hogy valamelyik lánybanda érkezett, hogy átbeszéljék szokásos napi teendőiket, inkább rendeltem még egy kávét, és fecsegni kezdtem a festményeimről, amik a padláson porosodtak. Anyám nehezen viselte, hogy nem zongorázni tanultam meg, és, hogy egyáltalán semmi érzékem nem volt a zenéhez, csupán a rajzhoz, ezért egy nagyobb veszekedésünk után, mindenemet, amire és amivel festeni tudtam elzárt előlem. Christine idegesen ütögette a vállamat, egyre erősebben és erősebben, mire én is megfordultam és az ajtóban megláttam őt. Andrew Smith, elegánsan kiöltözve, egy csokor liliommal a kezében állt az ajtóban és minket bámult, az én sápadt, és minden bizonnyal megdöbbent arcomat. 

2 megjegyzés:

  1. fantasztikusan irsz :DDD
    ha könyvet irnal egy hasonlo sztorirol, majd értesíts, mert én megvenném :DD
    mikör jön a 4. rész?:D már alig várom :333

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm szépen!
    oké, feltétlen szólok! :DDDDDD <3
    Hát, szerintem a holnapi nap folyamán teszem fel! :)) Örülök, hogy elnyerte a tetszésedet! :$

    VálaszTörlés